Jelentjük: feléledünk, tehát reszkessetek, rossz vendéglők! Rendhagyóan indulunk, ugyanis egy kedves barátunk felhívta a figyelmet a most nyílt budapesti Konopizza étteremláncra, amely, állítólag: tölcsérből kínálja saját magát. Nos, ez már így, elmondva is eléggé bizarr, ráadásul gyorskaja, ezért megnéztük a helyet, amely a Mammut I., 3. emeletén található. Mivel a hely gyorsétterem, ezért hosszas beszámolóra ne számítsatok, de azért egyfajta értékítéletre - igen. Egyébként a jövőben sem lesz "szöveges" rész a kritikáknál (reszkess Gold bisztró, mert oda megyünk legközelebb!), mivel sajnos pont idő híján szüneteltettünk egy kicsit. Ebben a konkrét posztban sem lehet számszerűsíteni a pontokat, de a véleményünket elmondjuk. És kész :-)
Nos,a Konopizzáról. A tölcsér = maga a pizzatészta, amelyet a szuperszállodáiról ismert Boscolo csoport "szakácsfeje", Rossano bácsi fejlesztett ki. Elősütve és fagyasztva disztribútolódik a világ minden olyan tájára, ahol van Konopizza bolt.
A tölcsér ötletes, de szerintünk van benne sok keményítő, vagy kötőanyag, amitől fogva nem esik szét. Reccsenős és puha, fura kettőség. Nem ázik át, de azért enyhén folyaszt felűlről, ha nem vigyázunk. Nyalni is lehet, mint a fagyit, de azért inkább rágjuk, ha lehet.
Fogyasztottunk egy Capricciosa-t és egy Guiseppe-t. Előbbi főtt sonka, gomba, oliva, mozzarella és paradicsomszósz összetételű, a másikban darált hús, paprika, lilahagyma, és mozzarella volt. A várakozásunkat felülmúlta mindkettő: azt hittük, valami hitványság lesz az egész, de nem. Nagyon zamatosak az alapanyagok, és látszólag frissek is. A mozzarella nyúlik, mint az istennyila, ami jó, de bénázásra is okot adhat. A hús finom, puha, a lillhagyma eszméletlenül jó. Egy próbát megért, és remek alternatíva a török gírosz, trappistasajtos Donpepe és mekdönci mellé. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint egy elvarázsolt kastélyban. Van nekik édes pizzájuk is, de azon még gondolkodunk egy kicsit. Ja, és nincsenek fotók, mert pont ott fogyott ki az elem... Legközelebb...
